Nyugodtan aludni és főleg nyugodtan élni: legfőbb értékeink védelmének biztosítása egyidős az emberiség történelmével, a különböző konstrukciók mára az élet szinte minden területén jelen vannak, legyen szó akár anyagi javakról, utazásról vagy éppen az egészségről.

Az előre nem látható, véletlenszerűen előforduló események okozta károk elleni védelem, a kockázatok mérséklése – vagyis a biztosítás – az ember természetes, ösztönös igénye, így nem véletlen, hogy a biztosítás intézménye az emberiség történelmének korai szakaszaiban gyökerezik. Az talán már meglepőbb – bár az élet korabeli értékét tekintve valahol érthető – hogy nem az egészséghez, hanem a földi javakhoz, a tengeri hajózáshoz, egészen pontosan a szállított áruk biztosításához kötődött sokáig. A rodoszi hajósok például már jóval időszámításunk kezdete előtt egy közös alapot hoztak létre abból a célból, hogy kártalanítsák az esetlegesen pórul járt társaikat. A római korban már közismert volt a tengeri kereskedelemben a szállítmányok biztosítása is, amit azután a középkori olasz kereskedők fejlesztettek tökélyre, lefektetve a modern kori biztosítás alapjait.

Az első, már a kockázatelemzést is használó biztosító társaságok a 17-18. század fordulóján jelentek meg Európában, és az először jobbára csak a kereskedelmi tevékenységre fókuszáló portfóliójuk folyamatosan bővült, gyorsan népszerűvé vált például az akkoriban jelentős kockázatnak számító tűzvészek által okozott károkra köthető biztosítás.

A 19. században immár pénzügyi szolgáltatásként megjelenő biztosítás idehazai is gyorsan elterjedt: a magyar biztosítási iparág korai fejlődésében és szerveződésében a legjelentősebb szerepet az 1857-ben alapított Első Magyar Általános Biztosító Társaság játszotta. Jól jellemzi társadalmi jelentőségét, hogy alapító tagjai között a kor „pénzügyi befektetői”, számos gróf mellett találhatjuk Deák Ferencet, vagy például az író Eötvös Józsefet is. A biztosítás beágyazódása a kor kulturális, társadalmi életébe egyébként nagyon sokáig jellemző volt, hiszen ma a Four Seasons szállodalánchoz tartozó, 1907-ben a londoni The Grasham Biztosítótársaság budapesti székhelyének épült Grasham Palota földszintjén a kezdetektől fogva a kor művészeinek törzshelyéül szolgáló kávéház is működött.

A biztosítási ágazat folyamatosan fejlődött, a társaságok száma pedig rohamosan nőtt: 1919-ben megalakult a mai MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége) elődjének tekinthető Biztosító Intézetek Országos Szövetsége, amelyhez 63 társaság csatlakozott.

Nem csak a társaságok száma, hanem a biztosítási területek is hasonlóan gyors ütemben bővültek, miközben az alapelv, a biztosítási díjakból létrehozott tartalékalap révén történő kártalanítás gyakorlatilag változatlan maradt. A biztosítási kockázatokat a biztosítási ágak szerint két csoportba lehet rendezni. Az élet-ágra inkább jellemző az abszolút kockázat, ide tartoznak többek között a különböző élet- és nyugdíjbiztosítások, míg a nem-élet ághoz tartozó biztosításokat pedig inkább a relatív kockázat jellemzi. Utóbbiak közé többek között a lakás-, gépjármű-, utas-, egészség-, baleset- és felelősségbiztosítások tartoznak.

Valamennyi esetében érdemes szem előtt tartani a jó biztosítás ismérveit: amelyek a személyre szabottság, a teljes körűség és a naprakészség. Azaz fontos, hogy a biztosítás minden esetben a biztosítás tárgyára (legyen az egyén, család, otthon vagy bármi egyéb) szabott legyen, mindenre kiterjedjen. Ehhez pedig az is kell, hogy rendszeresen, legjobb esetben évente legyen megversenyeztetve biztosításunk az elérhető hasonló konstrukciókkal, hiszen a jelentősen felgyorsult világunkban gyorsan változhatnak a kockázati tényezők, ennek megfelelően pedig a biztosítási konstrukciók is.

A legfontosabb pedig nyilván a saját nyugalmunk: értékeink, családunk, életünk biztonságba tudása, az esetleg kockázatok minél nagyobb mértékű csökkentése.