Az I. világháborút követően, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt az utódországok – így természetesen Magyarország is – jegybank és saját kibocsátású pénz nélkül maradtak. A háború okozta gazdasági válság, a korona vágtató inflációja és az ezekből fakadó gazdasági stabilizáció szükségessége sürgető kényszerrel vetette fel egy immáron teljesen önálló, magyar jegybank létrehozását, és ezzel együtt a saját pénz kibocsátását.

Átmeneti intézkedésként a központi banki feladatkört az 1921. július 11-én megalakult Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át, majd az 1924. április 26-án megjelent V. törvénycikk rendelkezett a Magyar Nemzeti Bank létrehozásáról. Egy szűk hónappal később, május 24-én megtörtént az alapító közgyűlés, és pontosan egy hónap múlva 1924. június 24-én megkezdte munkáját a részvénytársasági formában megalapított Magyar Nemzeti Bank. A részvényeket jegyzők között magánemberek, bankok, pénzintézetek, iparvállalatok, befektetők, magyarok és külföldiek egyaránt szerepeltek. Az állam, azaz a kincstár a tervezettnél nagyobb mértékben (közel 40%) járult hozzá a jegyzéshez.

Az MNB első elnöke Popovics Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett, míg a Főtanácsban olyan nevekkel találkozhatunk, mint Chorin Ferenc, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, vagy Weiss Fülöp, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke.

Popovics Sándor, aki jogi doktorátust, majd államtudományi végzettséget szerzett, pályafutását 1884-ben a pénzügyminisztériumban fogalmazó gyakornokként kezdte, majd a ranglétrát végig járva, 1908-ban pénzügyminiszteri államtitkár lett.

Wekerle Sándor pénzügyminiszter mellett részt vett a fontosabb pénzügyi döntések előkészítésében. 1892-ben a korona bevezetése kapcsán a valutaszabályozás terén kifejtett tevékenységéért Ferenc József a III. osztályú Vaskorona-renddel tüntette ki.

1906 és 1909 között Pozsony város országgyűlési képviselőjeként törvények előkészítésével is foglalkozott. Amikor 1909-ben kinevezték az Osztrák–Magyar Bank élére főkormányzónak, lemondott képviselői mandátumáról.

Az MNB megalapítása után alig egy évvel, az 1925. évi XXXV. törvénycikk rendelkezett az új pénz, a pengő bevezetéséről, amelynek használatára 1927. január 1-jétől kellett kötelezően áttérnie minden vállalatnak, költségvetési intézménynek és magánszemélynek.

A pengő – bár szépen csengett a neve – alapvetően papírpénzként került kibocsátásra, amelynek aranyfedezete volt. 1 000 gramm 24 karátos (996 ezrelékes finomságú) arany állt 3 800 pengő mögött. Ugyanakkor a 10 és 20 pengős címletből vertek aranyérméket is, de ezek forgalomba nem kerültek. 1, 2, és 5 pengősök viszont a háborúig jelentős számban készültek ezüstből is.

A pengő váltópénze a fillér lett, 1 pengő 100 fillérrel volt egyenlő. Az új pénzhez a régi korona átváltásával lehetett hozzájutni, 12 500 korona ért 1 pengőt.

A pengő jegyeken a magyar történelem kimagasló személyiségeinek portréi láthatók: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Mátyás király, Szent István király és II. Rákóczi Ferenc. A két utóbbi mind fémpénzen, mind bankjegyeken szerepel. A papírpénzek hátoldalára magyar művészeti alkotásokat választottak. Trianon után Magyarország túlnyomóan magyar nemzetiségű lakosságú lett, mégis a pengő bankjegyeken továbbra is feltüntették – a koronához hasonlóan – a címletek nevét a nemzetiségek nyelvén is.