A kétszintű bankrendszer kora
A hazai bankrendszer ügye az 1980-as években került ismét komolyan terítékre. 1982-ben az IMF-hez (International Monetary Fund, Nemzetközi Valutaalap) és a Világbankhoz történő csatlakozásunk értelemszerűen föl kellett, hogy vesse a bankrendszer kérdését, piaci alapon való működtetését. Az újból nekilendülő gazdasági reform ismét a teljes kétszintűséget és ezzel együtt a forint konvertibilitását tűzte ki célként.
Ennek a politikának a jegyében az állam 1987-ben három nagy kereskedelmi bankot hozott létre, amelyek átvették a Magyar Nemzeti Banktól a vállalatok betéti és hitelszámláit. Ezek az első fecskék a Budapest Bank, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, illetve a Magyar Hitelbank voltak. Nagy menetelésbe kezdett mellettük az OTP, amely egyre lazította függését a Magyar Nemzeti Banktól, és lakossági takarékpénztárból valódi kereskedelmi bankká vált. De az 1980-as évek második felére, végére sorban jöttek a külföldi és magyar érdekeltségű magánbankok is. Némelyikük kérészéletűnek bizonyult, és rövid működés után nem bírta a versenyt, mások még ma is az ügyfelek rendelkezésére állnak.
Az új kereskedelmi bankok létrejöttére reflektált az 1991. évi LXIX. törvény a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről, illetve az ennél már jóval mélyebb és sokoldalúbb 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról. Ezek a jogszabályok egyfelől a pénzügyi intézmények jogállását, feladat- és felelősségi köreit határozták meg, másfelől a betétesek és más banki ügyfelek biztonságát voltak hivatottak garantálni. Az 1996-ban elfogadott törvény már illeszkedik az európai jogharmonizációs folyamatba is, készülve leendő uniós tagságunkra. E folyamat lényeges eleme volt, hogy lehetővé tette a hitelintézetek számára, hogy belépjenek az állampapírok, valamint a zárt kibocsátású vállalati papírok piacára, majd ezt követően a nyilvános kibocsátású vállalati papírok piacán való részvételre. Ezzel a hazai bankrendszer univerzális bankrendszerré vált.
A rendszerváltást követően, az ismét kétszintűvé váló bankrendszerben a Magyar Nemzeti Banknak is új feladatokkal és, nem utolsósorban, újfajta felelősséggel kellett szembenéznie. Az 1991. évi, a Magyar Nemzeti Bankról szóló LX. törvény immár kodifikálta jegybankunk függetlenségét a végrehajtó hatalomtól (az MNB csak az Országgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel, illetve a vezetők a kormányzattól független, nem választott, hanem érdemeik alapján kinevezett szakemberek). Ezen felül elsődleges követelményként fogalmazódott meg a nemzeti fizetőeszköz stabilitásának, a belföldi fizetési rendszer működőképességének, a nemzetgazdaság belső és külső pénzügyi egyensúlyának biztosítása, továbbá a tartós fejlődés és a nemzetközi integráció elősegítése. Mivel a forint teljes körű konvertibilitására még majd egy évtizedet várni kellett – 2001. június 16. –, ezért a devizagazdálkodásban is kiemelt szerep jutott a Magyar Nemzeti Banknak; az MNB lett a devizagazdálkodás központi szerve, immár devizahatósági jogkörrel felruházva.
Az uniós csatlakozás közeledtével azonban a jegybankkal kapcsolatos szabályokat is újra kellett gondolni.
Mivel a Központi Bankok Európai Rendszerének elsődleges célkitűzése az árstabilitás fenntartása, ezért a 2001. évi, a Magyar Nemzeti Bankról szóló LVIII. törvényben is szükséges volt ennek rögzítése. Tekintettel arra, hogy a magyar gazdaságban az ezredforduló tájékán kétszámjegyű volt az infláció, azaz nem volt jellemző az árstabilitás, ezért ez szerepel elsődleges és egyetlen célként a jegybanki funkciók között. Ugyancsak a jogharmonizáció miatt kellett rögzíteni a törvényben, hogy az MNB csak akkor támogathatja a kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósítását, ha az nem veszélyezteti az elsődleges céljának érvényesülését.
Bankrendszerünk, azaz a jegybank és a kereskedelmi bankok életében egyfelől a 2008-ban kitört gazdasági válság, másfelől az Alaptörvény (2011) megszületése hozott jelentős változásokat. Új alapokra került a jogi szabályozás (például az MNB átvette a PSZÁF feladatait), valamint jellemzővé vált a korábbitól eltérő, nem konvencionális jegybanki eszközök használata.